Szeretném, ha a lehető legkevesebb közöm lenne hozzá, ezért nem is terveztem írni semmit a románok nemzeti ünnepe kapcsán, mert gondoltam, úgy illik, úgy úriemberes, ha hallgatok december 1-jén, ha már a románokkal együtt örülni nem tudok (mi okom is lenne rá?). De arról nem tehetek, hogy ez az ország úgy van összerakva, hogy egyeseknek az ünneplése csak mások kesergésével, keserítésével együtt élvezhető, és mivel erre az alaphelyzetre építve az idei román nemzeti ünnepre is készültek valakik egy szennyes meglepetéssel, hát én is mondok ezt-azt.

Egy bizonyos Ninel Peia nevezetű országgyűlési képviselő (PSD) hozakodott elő azzal a teóriával, hogy az egy hónappal ezelőtti bukaresti klubtüzet, amelyben eddig hatvan fiatal lelte halálát, valójában Budapesten tervelték ki a magyarok orosz és német segédlettel, méghozzá abból a célból, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától.

Az ember elsőre azt gondolná, hogy egy újabb kötözni való bolonddal van dolgunk (amúgy rengeteg van belőlük a romániai közéletben), aki azért annyira mégsem hülye, hogy ne tudta volna valahogy beszavaztatni magát a román parlamentbe, és mivel valószínűleg fogalma sincs, vagy nem is érdekli az, hogy miből áll a népképviselet, pihent agyát legalább pótcselekvésre bírva kiötlötte ezt a baromságot. A képlet azonban mégsem ilyen egyszerű, mert Peia elméletét megtárgyalták a PSD házi tévéjében, de nem ám pszichiáterek részvételével, akik a politikusi elme patológiájáról értekeztek volna ennek kapcsán, hanem történészek, politológusok, újságírók (idézőjel odaképzelendő) beszéltek róla, mint számba veendő lehetőségről. Ez pedig ilyenformán már nagyon gyanús.

Láttam, tapasztaltam én már a romániai politikai életben annyit, hogy kijelentsem, ezúttal sem (csak) egy elmebeteg glosszázásáról van szó, hanem egy meglehetősen egyszerű, évtizedek óta vissza-visszatérő, ezért nagyon is átlátszó stratégiával állunk szemben, amit most épp az ország legnagyobb pártja alkalmaz. Romániában élő embernek általában, magyar embernek meg pláne nem kell a figyelmét felhívni arra, hogy a nemzeti ünnep környékén valahogy jobban dobban a román szív, valahogy fogékonyabb a nemzeti gondolatokra a román elme, december 1-je környékén még a magát európainak, demokratikusnak, antisovinisztának gondoló román is kedvet kap egy kis magyarellenességhez, de legalábbis jól esik neki ez a máskor tiltott öröm.

Szóval élek a gyanúperrel, hogy már az időzítés miatt sem puszta egyéni hülyeség-partizánakció a Ninelé, és ezt a feltételezésemet csak megerősíti az a tény, hogy a PSD házi csatornája (a szó minden értelmében!), a Romania tévé hangosította fel és propagálta a választópolgárok felé. Az, hogy a magyarok a románok ellenségei, az még 1918 előttről a románokba belevert, magát napjainkban is igen erősen tartó fixa idea, a legfőbb ellenség azonban most Oroszország (lásd ugyanott). Annál is inkább, mert a román közbeszédben már évek óta kering az az elmélet, hogy a jelenlegi orosz-magyar barátság egyik fő magyarázata az, hogy az oroszok szeretnék Erdélyt kiszakítani Romániából és odaadni Magyarországnak. Ennek a gondolatnak még az olyan egyébként abszolút normálisnak tűnő arcok is hitelt adnak, mint amilyen például a nemrég németországi nagykövetté kinevezett Emil Hurezeanu.

Ebben a vonatkozásban tehát világosan látunk: az egyszerű román néplélek megszólaltatója Peia képviselő úr, aki a román emberben élő ellenségképekre terheli rá a Romániában idén történt legnagyobb tragédiát, de a képviselő úrnak jó pártkáderként gondja van arra, hogy a németeket is belekeverje az ügybe. Emlékeztetni kell arra, hogy a PSD államelnök-jelöltjét Victor Pontát egy német, Klaus Iohannis győzte le, aki azóta is a PSD egyik fő ellenségének számít. Így kerül a légy a levesbe, vagyis a németek a magyar revízióba, ugyanis a németekkel szembeni bizalmatlanság szításával a precíz németnek tartott Klaus Iohannis megítélését akarja negatív irányba befolyásolni a PSD-s elméletgyártó. Mint ahogy ennek az őrületnek a többi eleme, úgy az a részlet is racionálisan megmagyarázható, hogy miért éppen a Colectiv klubban történt tragédia kapcsán jött elő Ninel úr ezzel a magyargyalázó, oroszokat, németeket befeketítő agyzuhataggal.

A Colectiv klub tragédiája a PSD kormány bukásához vezetett, és hogy a baj még nagyobb legyen számukra, ahogy halad előre a nyomozás, úgy derül ki egyre több részlet arról, milyen súlyos mulasztásai voltak a tűzoltóságnak ebben az ügyben, ami  rendkívül kényes helyzetbe sodorja a romániai politikai élet eddigi szent tehenét, Raed Arafat belügyminisztériumi államtitkárt, aki nem mellesleg a PSD legfontosabb szavazatgyűjtő kampányarca, a kompetens szakember romániai prototipusa, de akinek egyre többen kezdik követelni a lemondását. Tehát Raed Arafatot a PSD meg kell mentse bármi áron, főleg ha az az ár olyan (a magyarok bőre), amit a román politikum amúgy is szívesen megfizet. És akkor felbukkan a horizonton Ninel Peia, aki a magyarokkal fizettetné meg a PSD és Raed Arafat felelősségét, és mentené meg mind a párt, mind Arafat politikai imázsát. Mivel ilyen tisztán kirajzolódik a párt stratégiai és taktikai célkitűzése, ezért könnyen elképzelhető, hogy a PSD halászott elő saját maga bugyraiból egy teljesen súlytalan ismeretlent, megíratta vele ezt az aljasságot (mert ez így már nem hülyeség, hanem aljasság), hogy aztán ezzel terelje el a nép figyelmét a Colectiv klubban történt tragédia igazi felelőseiről. A névtelen senkire azért volt szükség, mert mégiscsak egy totális eszementségről van szó, amivel az átlag PSD-szavazóknál nagyobb szellemi kapacitású emberek előtt a párt egyetlen prominense sem égethette magát. Úgyhogy itt volt ez a Peia, aki tudta, vagy megmondták neki, hogy sokkal könnyebb egy a koponyában már álló szöget még mélyebbre verni, mint egy újat ütni az ember fejébe, ezért nem zavartatva magát a valószínűség, az életszerűség, és főként a tények kényszerítő ereje által, sózott egy jó nagyot a románok agyába belevert szögbe: elvégre ha Romániában amúgy is minden rosszért a magyarok a hibásak, akkor logikus, hogy a Colectiv klubban történt iszonyatáért is a magyarok tehetők felelőssé.

 Ennek a történetnek nem csak annyiban van köze december 1-jéhez, hogy a román nemzeti ünnepre való ráhangolódás időszakában született, hanem amiatt is, mert rávilágít arra, hogy a román állam, és annak képviselői valójában nem ünnepelnek december 1-jén, legfeljebb csak kárörvendenek azon, hogy nyeregben érzik magukat azokkal szemben, akiket ősellenségüknek tekintenek. A december 1-jén őszinte örömnek álcázott kárörömből fakadó lelkiismeret furdalásukat igyekeznek a jó román hazafiak mindig újabb és újabb történetekkel, mesékkel tompítani. Az első világháború előtt a dákoromán kontinuitás mítosza, 1918-től pedig a hazugsággal, átveréssel elcsalt Erdély is rányomta (meg azóta is nyomja) súlyát a román lélekre, míg most, 2015-ben a Colectiv klubban meghalt hatvan fiatal életéért kéne vállalni az egyébként valóban rendkívül nyomasztó felelősséget. De a román közgondolkozást nem szoktatták hozzá a valósággal való nyílt, bátor szembenézésre, a felelősségvállalásra, ezért születnek meg mondhatni szükségszerűen a hárító, felelősségelkenő, történelemhamisító elméletek, hogy könnyebb legyen a román haza, és a román hazafiak élete. Ja, hogy ennek szükségszerű velejárója a magyarok életének a megnehezítése, a felelősség rájuk hárítása, anyagi, szellemi javaik és történelmük megkurtítása, érdemeik elhazudása, szándékaik rosszindulatú értelmezése, ez csak még könnyebbé teszi a román hazafiak ünneplését. A magyaroknak meg az otthon maradást minden év decemberének első napján.

Ninel Peia képviselő úr nem átallott a magyarok megsértése mellett beszennyezni a Colectiv klubban meghaltak emlékét, tragédiájukból gúnyt űzni, ezért (is) szükséges egy őszinte december 1-i jókívánsággal zárni ezt az írást: a Colectiv klubban elhunytak nyugodjanak békében, az őket gyászolók pedig találjanak megnyugvást egy a mostani Romániánál emberbarátabb, jószándékúbb világban.