A Székely Szabadság Napján tartott, hétfői marosvásárhelyi megmozdulás ismét felkorbácsolta a kedélyeket. Erre számítani is lehetett, hiszen a rendőrség és a marosvásárhelyi önkormányzat nem engedélyezte a nagygyűlés megtartását; az már csak részletkérdés, hogy épkézláb érv nem támasztotta alá a tiltást. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, amikor a székelyek a tiltás ellenére mégis megtartották rendezvényüket, és így a román közvélemény ismét kénytelen volt szembesülni azzal, hogy a székelyek területi autonómiát akarnak.

A hazai sajtó bőségesen foglalkozott a marosvásárhelyi megmozdulással, és a román véleményformálók közül többen is hangoztatták azt, hogy Románia nincs még felkészülve effajta politikai konstrukciókra, mármint a területi autonómiára. Csakhogy Románia soha semmire sem volt, és soha semmire sincs felkészülve. Nem volt felkészülve arra, hogy kis Romániából Nagy-Románia legyen, ebből kifolyólag nem volt felkészülve arra, hogy Romániát ne etnikai alapú nemzetállamnak tekintse, mint ahogy nem volt felkészülve a világháborúkra sem, a kommunizmusra sem (noha ez utóbbi tekintetében jó tanulónak bizonyult), de természetesen a rendszerváltásra, a NATO- és az EU-csatlakozásra sem, legutóbb pedig a kétharmados parlamenti többséggel nem tudott mit kezdeni a hatalmat megszerző politikai elit. Ezzel a felsorolással csak azt szeretném jelezni, hogy ha csak akkor kell vagy lehet valamit Romániában megvalósítani, amikor arra az ország fel van készülve, akkor itt soha semmit nem lehetne megvalósítani. Szóval ez az érv olyan gyenge, mint az ország felkészültsége bármire. Az egy másik, bár cseppet sem mellékes kérdés, hogy a területi autonómiára Románia nem is akar felkészülni, éppen ezért a területi autonómia megvalósítását nem is szabad az ország felkészültségéhez kötni; Románia majd hozzászokik, miután megvalósul, mint ahogy hozzászokott az EU-, és a NATO-csatlakozáshoz is, és minden olyan pozitív történelmi fejleményekhez, amelyekhez cselekvő módon alig volt képes hozzájárulni valamivel.

A román közvélemény értetlenkedve nehezményezi azt is, hogy most miért lengetik annyian azt a székely zászlót Marosvásárhelyen, mikor az RMDSZ kormányon van?! Szerintük a mostani megegyezés nyomán az RMDSZ annyi mindent kapott a többi kormánypárttól, hogy ezek után nem illik olyan rettenetesen extrém és radikális követelésekkel előállni, mint az autonómia. Arról nem szeretnek beszélni a román közvélemény formálók – noha közülük egyre többen döbbennek rá erre –, hogy az RMDSZ nem egyenlő a romániai magyarsággal, és az erdélyi magyarság nem gyújt görögtüzeket pusztán amiatt, mert az RMDSZ kapott néhány miniszteri és államtitkári posztot. Hiszen a múltban is voltak miniszterei, államtitkárai az RMDSZ-nek, és a szövetség kormányra kerülésének voltak is konkrét hozadékai, de a legfontosabb kérdésben, az erdélyi magyarsághoz, székelységhez való hozzáállásban gyakorlatilag semmi sem változott a rendszerváltás óta. A mentalitás tekintetben Románia még mindig a tizenkilencedik században él, és paradox módon az RMDSZ kormányzati szerepvállalással is hozzájárul ahhoz, hogy ebben a vonatkozásban ne is legyen előrelépés, hiszen a románok azt gondolják, és ezt lépten-nyomon hangoztatják is, hogy ha az RMDSZ kormányon van, az azt jelenti, hogy a kisebbségi kérdés Romániában tökéleseten megoldott, elvégre mit is akarhat többet annál egy nemzeti kisebbség, mint hogy képviselete kormányra kerül Romániában. Arról elfeledkezik a román közvélemény, de kormányra kerülésekor gyakran maga az RMDSZ is, hogy az erdélyi magyarság nem bukaresti bársonyszékeket, hanem autonómiát kér, lehetőleg területit. Erre emlékeztették a székelyek hétfőn Marosvásárhelyen a román közvéleményt, a hatóságokat, meg az RMDSZ-t is.