Adózzunk kegyelettel a rendszerváltás utáni első évek emléke előtt, amikor a romániai magyarokban az összetartozás, a közösség életét jobbítani kívánó szándék olyan erős volt, hogy nem is volt kérdés magyar ember számára az, hogy belépjen-e az RMDSZ-be, vagy sem, mert azok a magyarok is, akik nem akartak maguknak semmilyen tisztséget, szívesen iratkoztak be, hogy tagdíjukkal is az Ügyet támogassák. Annak a korszaknak a kimúlása kórismézhető annak alapján is, hogy ma már nincs Ügy, csak ügyek vannak. Lekopott rólunk is az a lelki nemesség, ami a közösségi célt az egyéni érdekek fölé helyezte, és ami sokáig távol tartott minket a balkáni, ügyeskedő, pitiáner előnyszerzésekre törekvő mentalitástól. Persze, sokat változott a világ – ami természetes folyamat  –, és ez a változás nem kerülte el a romániai magyar mikroközösséget sem, a baj csak az, hogy egyáltalán nem előnyünkre változtunk. Ha végignézünk a romániai magyar pártviszonyokon, akkor azt látjuk, hogy ma már nem számít az ideológia, a nemzeti, közösségi érdek, helyettük van haszonlesés, korrupció, erkölcsi megnyuvasodás. Ha valaki ma belép egy pártba, azt csak a konc reményében teszi; egy pártkádert ma már nem az ügyszeretettel, hanem anyagi ellenszolgáltatásokkal, vagy zsarolással lehet a szervezetben tartani. Ha egy pártnak sok pénze van, vagy sok pénzre tud szert tenni ilyen vagy olyan módon, akkor nincs probléma, ellenkező esetben marad a zsarolás. És a Bihar megyei RMDSZ erre is kidolgozott egy parádésan aljasat: mindazok, akik az RMDSZ jelöltállító előválasztásán jelöltként részt akartak venni, írásban és hangban is be kellett nyújtsanak egy nyilatkozatot. Ezt:

A freudi elírás jelzi a lényeget: állami segélyt ugyan nem biztosít az RMDSZ, de az isteni segélyben még bízhat az a nyomorult, aki önként átadta a Bihar megyei RMDSZ-nek saját zsarolhatóságának bizonyítékait.

Most tekintsünk el magának a szövegnek az otromba bájától, és nézzük meg közelebbről magát az eljárást. Ez a nyilatkozat csak a jelentkező egyéntől követeli meg az erkölcsösséget, mert ebből a felállásból eleve feltételeződik az, hogy a párt maga erkölcsös, máskülönben hogyan is követelhetne ilyen esküt. Az teljesen természetes, hogy egy szervezet, legyen az párt, egyház, rendvédelmi szerv, stb., különféle nyilatkozatokat, igazolásokat kér a belépni kívánóktól, mert ezzel mintegy védi magát attól, hogy például büntetett előéletű emberek kerüljenek be oda, ahova nekik nem lenne szabad. Csakhogy az RMDSZ ezzel a nyilatkozattal a jövőre nézvést kötelezi a leendő tagokat valamire, amire egyébként maga a párt nem ad garanciákat magáról. Hogy egy példát mondjak, ha holnap a Bihar megyei RMDSZ szövetséget köt a Nagy-Románia Párttal, akkor az erkölcsileg is helyénvaló lesz, elvégre a párt döntése ennek az eskünek az alapján megkérdőjelezhetetlen, de azzal az RMDSZ taggal, aki ellenvéleményt akarna megfogalmazni, máris vissza lehet hallgattatni saját hangján elmondott esküjét a párt tévedhetetlenségéről.
Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ főpolitikus azzal példálózott, hogy ha minden állami tisztségben esküt kell letenni, akkor egy párt miért nem tehet ilyet. Azért, mert az állami szervek, intézmények az objektív pártatlanságra kötelezik az embereket, például az Alkotmány, a törvények betartására, vagyis az esküvel arra akarják kényszeríteni a tisztségben lévőket, ha már kényszeríteni kell őket erre, hogy tisztségüket ne önös, vagy csoportérdekek alapján, hanem a köz érdekében lássák el: ezért, és ilyen szellemben tesz esküt a rendőr, az orvos, a bíró, a polgármester, az államelnök, meg a többi. De egy párt eleve egy csoportérdek kikristályosodásának az intézménye, amelyiknek az a lényege, hogy egy adott csoportnak kedvezményeket csikarjon ki más csoportok kárára is akár.

Egy párt érdekei továbbá napról napra változhatnak (Romániában meg aztán pláne), ez a változás történhet jó és rossz irányba is, ezért a pártot alkotó emberek folyamatosan kell mérlegeljék azt, hogy az ő érdeküket, vagy az ő célkitűzéseiket mennyire szolgálja a párt egy adott időben. Az RMDSZ hosszú évekig nem pártként, hanem össznemzeti érdek-képviseleti szövetségként határozta meg önmagát, mára azonban már teljesen pártosodott, így egyre több RMDSZ tagnak lehet és van is egyre több kifogásolnivalója vele szemben. És ha már párt, akkor természetesen egyre kevesebb lesz benne az elhivatott ember, és egyre több a pozícióra ácsingózó alak, aki azonnal továbbáll, ha nem találja meg az RMDSZ-ben saját számításait. Az embereknek valóban elegük van a sok pártvándorból, de ez azért van, mert nyilvánvaló, hogy a politikusok a saját hasznukat keresik a pártokban, nem pedig a köz javát, márpedig az RMDSZ éppen ezzel az esküre kötelezéssel ismeri el azt, hogy a szövetségben nem ügyszerető emberek, hanem haszonlesők vannak, akik csak a koncért akarnak belépni hozzájuk, és akiket csak zsarolással lehet ott tartani.

Az sem utolsó húzás, hogy még a jelöltállító előválasztások előtt kellett ezeket a nyilatkozatokat benyújtani, vagyis akkor, amikor az RMDSZ még csak kecsegtette a jelölteket azzal, hogy netán még polgármesterjelölt is lehet belőlük. Sokan nyilván beugrottak a csapdába, nem kis mértékben saját haszonleső lelkületüknek köszönhetően, aztán amikor az előválasztások után kiderült, hogy amúgy is Kiss Sándor, meg Szabó Ödön kedvencei lettek az RMDSZ jelöltjei, akkor már ki sem tudnak lépni, mert ott van az RMDSZ kezében az akár hosszú évtizedekig is zsarolásra használható kézírásos nyilatkozat és hangfelvétel.

Azok, akik cédére mondták esküjüket, kiszolgáltatták magukat az RMDSZ vezetőknek, akik ugyan maguk is állítólag felmondták azt az esküt, viszont ugyanazt az esküszöveget másképp kell értelmezni abban az esetben, ha egy egyszerű tagról, és másképp, ha a pártvezérről van szó. A pártvezér erkölcsössége ugyanis akkor sem vonható kétségbe, ha rossz döntést hoz, vagy ha hatalmát tökéletesen erkölcstelen módon, erkölcstelen célokra használja fel, hiszen a döntést nem ő, hanem úgymond a párt hozta, míg ha egy tag e rossz döntés hatására tiltakozni merne, netán ki szeretne lépni a pártból, erkölcstelenné válik esküszegés miatt. Másképp szólva mindig a párt vezetője lesz az erkölcsös, és az azt kritizálni merő tag az erkölcstelen. Ezzel gyakorlatilag elvágták a lehetőségét annak, hogy belülről kritizálhassák az RMDSZ-t, ráadásul úgy, hogy aki most bent van a pártban, és ezt az esküt letette, már nem is léphet ki az RMDSZ-ből anélkül, hogy ebből erkölcsi kára ne származna. Nagyon nagy lehet a koncéhség, ha volt ember, aki belement ebbe a játékba. Márpedig állítólag mindenki belement, és még csak kifogásokat sem emelt senki...