Stresszes lehet a romániai politikai állatfarmon az élet. A hazai társadalmi törzsfejlődés felsőbb szintjein manapság már folyamatosan elő kell hozakodni valami újjal, mert a tápláléklánc alsóbb fokain élő egyedek szeretik a cirkuszt, noha nem huzamosabb ideig ugyanazt, úgyhogy ma már gyakorlatilag futószalagon kell kipattanjanak a fődisznók agyából az újabb és újabb, ráadásul egyre megrökönyődtetőbb ötletek. Ebben a termelésben a legnagyobb király Traian Băsescu, az állatfarm legmagasabb rangú disznóólának lakója.

Bár ez a szófordulat ezúttal sántít, mert hősünk éppen tegnap hazaárulózta le a talán még kétlábúnak kinéző Mihály királyt, mert volt képe lemondani 1947-ben a trónról úgy, hogy közben pisztollyal fenyegették (egészen konkrétan a Petru Groza nevű röfi kényzerítette fegyverrel, ahogy a fáma tarjta), és volt képe nem tudni csinálni semmit akkor, amikor az Antonescu nevű egyenruhás mangalica és a vasgárdista csahosai diktatúráskodtak éppen a farmon.

Bármily hihetetlen, de a négylábúaknak is van történelmük: igaz számukra a történelm nem az, amire való, azaz a múlt megismerésének tudománya, hanem jelenbeli hülyeségek igazolásának eszköze. Az persze vitás, hogy mekkora bizonyító ereje van a Băsescu nevű egyed történelmi eszmefuttatásainak a művelt, jóérzésű kétlábúak körében, de lényegében nem is a megalapozott véleménnyilvánítás volt a cél, hanem az, hogy megint egy a főröfi által a köztudatba dobott témán kérődzön a nép, a marha. Mivel pedig ma, az internet világában a Románia nevű állatfarmon is egy patanyomásnyi távolságra vannak egymástól a témák, ezért úgy kell intézni, hogy ha ráklikkelünk a következő hírre, ott is a kopasz Napóleont és neki egyik röffenetét találjuk. Nem menekülhetünk tőle, mert parádésan alkalmazza a prototipus Állatfarmon bevált ideológiai-propagandamódszert: a lehető legegyszerűbb gondolatmeneteket kell szajkózni, hogy a csürhe aztat megértse, mert ha megérti, el is fogadja. A gazdaság főjószága változatos skálájú tematikákat vet fel, amelyeknek azonban megvan az a közös vonásuk, hogy roppant átgondolatlan, primitív, infantilis egyszerűségű, négylábúaknak való problémafelvetések. Mint például ez: Mihály király rossz, Antonescu jó. Vagy ez: két kamara rossz, egy kamara jó. Vagy: negyvenegy megye rossz, nyolc megye jó.

Az állatok egyszer megdöntötték az ember hatalmát, de mert a pozícióba került négylábú semmiben sem különbözött a hatalmaskodó kétlábútól, ezért a főállatok a következő szlogennel takargatták társaik elől az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy ők ugyanolyan pokolfajzatok mint az ember: két láb rossz, négy láb jó. Most Románia az az Állatfarm, ahol a főállatok győzködik a nem főállatokat - birkákat - arról, hogy mi a jó és mi a rossz. A mi főnégylábúnk azt hiszi vagy azt hazudja, hogy léteznek még alternatívák itt. De már sokan vannak azok, akik olyannyira elnyomottnak érzik magukat ezen a disznóóllá züllesztett állatfarmon, hogy kimerültségükben már csak egy alternatíva jut eszükbe, de azt szinte kapásból mondják: Románia rossz, nem Románia jó.