Miről árulkodik a polgármester hallgatása
Érdekes módon képviseli a közérdeket Nagyvárad polgármestere. Mint az más forrásból kiderült, illetve ő maga is elismerte, részt vett, és fel is szólalt a nagyváradi volt premontrei gimnázium épületének tulajdonjogára vonatkozó per tárgyalásán, de amikor megkértem arra, hogy ismertesse néhány mondatban a tárgyaláson kifejtett álláspontját, hogy a közvélemény is legelső kézből tájékozódjon erről, Ilie Bolojan hárított, mondván, hogy kérdezzem meg a jogi osztály munkatársát.
Hiába erősködtem, hogy ha egyszer ő maga is felszólalt a perben, akkor ismeri az ügyet, ráadásul amit a tárgyalás során elmondott, az olyan közérdeklődésre számot tartó információ, amit joga van Nagyvárad közvéleményének is megismerni, ő csak kötötte az ebet a karóhoz mondván, hogy jogi szempontból ő nem, hanem Roșan asszony tud felvilágosítással szolgálni. Zárójelben jegyzem meg, nem kifejezetten jogi tájékoztatást kértem, hanem arra voltam kíváncsi, ő konkrétan mit mondott a tárgyaláson.
Jól ismert taktikája ez polgármesterünknek: ha egy kérdésre nem akar válaszolni, akkor az újságírót egy másik intézményhez irányítja. Ezzel akarja azt a látszatot kelteni, mintha azok az intézmények nem az ő akarata szerint dolgoznánk, hoznának döntéseket, és mintha ő csak alávetné magát ezen intézmények akaratának. Persze mindez csak álca, hiszen Bolojan lényegében olyan intézmények felé utasít, amelyek a polgármesteri hivatalnak, vagyis közvetlenül az ő akaratának vannak alávetve. Legutóbb éppen az Emília malom kapcsán feltett kérdésemre tagadta meg Ilie Bolojan a választ, ehelyett átirányított a műemlékvédő alapítványhoz, ahonnan aztán olyan választ kaptam, aminek olvastán már azt sem értettem, amit kérdeztem.
És ha már az Emília malom szóba került: jó lett volna, ha Bolojan polgármester úr a gimnázium épülete helyett inkább azzal az ingatlannal törődött volna ennyire, mert a premontrei rend sokkal tisztességesebb tulajdonosa (lenne) az iskolaépületének, mint az az ingatlanspekuláns, aki az Emília malom méltatlan gazdájának bizonyult. A két ingatlan sorsa között megvont párhuzam rávilágít egy további, a város jövője szempontjából is rendkívül vészterhes tényre: az önkormányzat nem törekszik hiteles liberális elvi megfontolások alapján optimális, és a lehető legkevesebb politikai beavatkozással járó feltételeket teremteni a városban, hanem politikai, gazdasági, jogi nyomásgyakorlással igyekszik beleavatkozni mindenkinek az életébe, legyen az váradi jogi- vagy magánszemély. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy az Emília malom pusztulhat, mert egy politikai jó barát tette rá a kezét, a premontrei gimnázium tulajdonjogához viszont foggal-körömmel ragaszkodik az önkormányzat, mert azt nem egy ortodox rend követeli vissza magának.