Több, akár meglepőnek is tekinthető döntés meghozatalában – lásd legfrissebben Pásztor Sándor jelölését a megyei tanácselnöki tisztségre – közvélemény-kutatások eredményeire támaszkodtak fontos Bihar megyei magyar politikusaink, de ezek az eredmények nem lehetnek roppant kedvezőek rájuk nézve, ha a fenti példában is említett radikális váltásra szánják el magukat. Hiszen szinte minden nap arról hallunk Biró Rozália, Szabó Ödön, meg Kiss Sándor szájából, hogy micsoda fantasztikus sikereket értek el a magyarok érdekképviselete terén, a kétnyelvűségtől kezdve, a magyar emlékhelyek bővülésén át egészen az önálló magyar színházig, hogy csak néhány állandóan emlegetett példát említsek. De ha ezeket a nagy sikereket elérő csapat két tagja nem indul a következő helyhatósági választásokon (legalábbis a legjelentősebb tisztségekért), akkor annak kell legyen egy oka. Vagy kettő:

az elért sikerek nem akkorák, hogy biztosítanák a kedvező választási eredményt, és/vagy a sikerek ellenére erősen elégedetlen az RMDSZ vezetéssel a bihari magyarság. Mivel a Bihar megyei RMDSZ vezérei körében nem történt személyi változás, csak a fő jelöltek lettek mások, ez annak a jele lehet, hogy bár a vezetőség szervezeten belüli hatalma nem csökkent, de érzi azt, hogy meglehetősen nagy lesz a választási bukta, ezért másokat küld ki a veszélyes, és vereséget ígérő vokspályára. Ha komolyabb választási siker kecsegtetne, akkor természetesen megint Kiss Sándor és Biró Rozália állna az első sorban learatni a babérokat.

Az mindenképpen a Bihar megyei RMDSZ realitásérzékét dicséri, hogy felméri a helyzetet és megpróbálja a lehető legjobb eredményt kihozni ebből az egyre kétségesebbnek tűnő választásból. De helyzetüket nehezíti az, hogy nem pusztán a saját stratégiájukkal és taktikájukkal kell foglalkozzanak, de számolniuk kell a másik magyar párttal is. Mert most már eljutottunk odáig, hogy nem egyszerűen az a tét az eddig egyetlen erdélyi magyar politikai erő számára, hogy hány szavazatot gyűjt be, és az mire elég, hanem arra is figyelnie kell, hogy mi lesz, ha rá nem szavaz a magyar, de a másik erdélyi magyar politikai erőre esetleg igen? A megyében is nagyon képlékennyé vált a helyzet, mióta azon kell aggódni, hogy a sértődöttek netán átvonulnak az EMNP-hez, mert ebben a helyzetben nagyon is kesztyűs kézzel kell bánni az RMDSZ-en belül kegyvesztetté váló elöljárókkal. „Technikailag” ugyanolyan könnyű elbánni a kegyvesztettekkel, mint eddig, hiszen erről szólnak a belső előválasztások, hogy minden jelentős magyar településen Kiss Sándor emberei foglalják el a stratégiai pozíciókat. Csakhogy az inogó székűek sem hülyék, és tudják mit jelent az, ha a faluban, községben hirtelen beiratkozik negyven ötven ember a helyi RMDSZ-be, aztán a választmányi ülésen érdekes módon nem az eddigi elnök, polgármester, frakcióvezető kapja a legtöbb voksot, hanem az, akiről ha sokat nem is lehet tudni, annyit bizonyosan, hogy valahonnan felülről támogatják. És ekkor fordul meg a félreállított fejekben az, hogy függetlenítik magukat, vagy akár átsorolnak a Tőkés-vonalhoz. Ezt megakadályozandó találta ki valamelyik nagy megyei RMDSZ-es stratéga azt, hogy még a belső előválasztások előtt minden káderrel mikrofonba mondatják azt, hogy akármi is lesz az előválasztás eredménye, egyetlen belső választáson részt vevő sem fog az RMDSZ-től függetlenül elindulni a helyhatósági választásokon. Ezeket a bemondásokat fel is vennék, hogy aztán legyen mivel zsarolni azokat, akik mégis átmennének más pártokhoz. Csakhogy a megélhetés fontosabb, mint mindenféle mp3-ra mondott, könnyű ígéret, úgyhogy valószínűleg hiába számít az RMDSZ arra, hogy a zsarolással célt ér majd a kegyvesztettek megfékezésében. Pedig a megfékezésre nagy szüksége lenne, mert úgy tűnik, hogy a megyében több fontos helyen tisztogatni fog az RMDSZ, azaz új embereket fog csatasorba állítani. És ezt persze a kenyérben lévő káderek erősen nehezményezik.


A sértődötteket és ki- illetve átvonulókat nagyon könnyen meg tudja bélyegezni Szabó Ödön. Az ő kedvenc érvrendszere az, hogy aki az RMDSZ belső előválasztásán megbukott, az nem olyan ügyes, talpraesett, mint az, aki nyert, és ha egy előválasztáson vesztes kilép az RMDSZ-ből, az áruló is, nem csupán pancser. Ezt a szabói elméncséget azonban meglehetősen kikezdi az a tapasztalati megállapítás, hogy a rendkívül demokratikus Bihar megyei RMDSZ-ben azok szokták nyerni az előválasztásokat, akiket ő és a triumvirátus másik két tagja óhajt, vagyis az ügyesség kimerül abban, hogy ki veti alá magát szolgalelkűbben az ő akaratuknak. Ha megvan a főnökség részéről a kellő bizalom, akkor a demokratikus belső előválasztásokon csudamódra az éppen aktuális kedvenc nyer.

Sokaknak talán kezd már nagyon elegük lenni ebből a balkáni belső demokráciából, és kezdik, vagy már el is kezdték feltérképezni lehetőségeiket, vagy épp ellenkezőleg, eljuthatott sok opportunistához az a füles, hogy már az RMDSZ-ben sem kell különösebb rátermettség ahhoz, hogy polgármester vagy tanácsos legyen valaki, elég ha jóban van az erős emberekkel. És ha növekszik a konclesők száma, akkor magát a koncot is növelni kell, hiszen a demokratikus politikai berendezkedés lényege az, hogy minél többen kötődjenek a pártszervezethez. És ha valaki csurranás-cseppenésért fordul az RMDSZ-hez, akkor annak csurrantani-cseppenteni kell, különben lelép. Ezért is van az, hogy a magyarságért elvből, hitből cselekvők helyét egyre másra veszik át a mindenféle vállalkozók, akiknek fontos szerep jut: a megnövekedett koncigényeket kell saját zsebből finanszírozniuk, hiszen az állami, pályázati pénzek mégiscsak végesek, ráadásul nem is mind az övék, csak annyi, amennyit ügyes elszámolással ki tudnak sajtolni maguknak.

Itt tartunk most. De hová?