Erre a kérdésre nincs pontos válasz, pedig azon a mai sajtótájékoztatón, amelyen bejelentették Miklós János leváltását a Nagyvárad Táncegyüttes éléről, felsorakozott a Nagyváradi Szigligeti Színház gyakorlatilag teljes vezetősége:

ott volt a főigazgató, a marketing osztály igazgatója, a Lilliput Társulat igazgatója, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója, a Nagyvárad Táncegyüttes régi és új igazgatója, de még a táncegyüttes zenekarának vezetője is. És ami a legrosszabb egy sajtós számára, mindannyian beszéltek is, merthogy úgy gondolták, hogy nekik tájékoztatni valójuk van. Ebből lett aztán az, hogy minimum három sajtótájékoztató anyagát sűrítették össze, ami már eleve gyanús, hiszen amúgy nem is lenne érdeke a színháznak minden puskaporát ellőni egyetlen sajtótájékoztatón. Annyi adat, dátum, név, helyszín, esemény hangzott el, hogy csak a kezdő újságíró gondolhatta azt, hogy ezt komolyan gondolják, és hogy itt valóban sajtótájékoztatás történik. Bármily meglepő, ezzel az információzuhataggal éppen hogy nem a tájékoztatás volt a cél, hanem az, hogy tompítsák az egyetlen aktuális bejelentés élét: hogy leváltják Miklós Jánost.

Mivel a Szigligeti Színház közintézmény, ezért kötelessége bejelenteni a személyi változásokat a sajtónak, de hogy ne üssön akkorát a hír, megpróbálkoztak egy kis manipulációval. Előszedtek minden információt ami ebben az évben a Szigligeti Színházra vonatkozhat a márciusban lezajlott beszédtechnika-továbbképzéstől, a Fényes Szabolcs Héten és a novemberben megrendezendő interetnikai fesztiválon át egészen odáig, hogy nyáron hol fog nyaralni a Lilliput Társulat a Dzsungel könyvében szerepet kapó gyerekekkel. Ment a sok szöveg közel egy órán át – az egyik sajtós kollégának el is kellett mennie, mert különben lekésett volna egy másik eseményt – , mígnem az egy órányi meghívás, próba, képzés, válogatás, táborozás, fesztivál, emléktábla után előálltak szinte az egyetlen aktuális információval: április 1-től Dimény Levente színművész személyében más a vezetője a Nagyvárad Táncegyüttesnek.

A próbálkozás ellenére mégsem sikerült a téma elsikkasztása, mert a tájékoztatón szintén jelen lévő Miklós János olyat tett, ami váratlanságával megrökönyített mindenkit, még engem is, pedig hét éves újságírói pályafutásom során már láttam ezt-azt. Nem emlékszem ugyanis olyasmire, hogy valaki így előálljon, és nyílt levél felolvasásával tiltakozzon a saját leváltása ellen, méghozzá éppen azon a sajtótájékoztatón, amelyen ezt a leváltást bejelentik. A nyílt levél szövegét már publikáltam, úgyhogy ezzel nem foglalkozok behatóbban, csak annyit tennék hozzá, hogy bár azt írja, hogy nem az, Miklós János leveléből mégis kiérződik az önérzetében megsértett ember hangja, akit a Nagyvárad Táncegyüttes tíz éves jubileumának megünneplése után, mintegy jutalomképpen váltották le.


Miklós János ügyeset húzott, levele végül is tiszta beszéd egy olyan ügyben, amelyben a színház vezetősége ködösíteni, elhallgatni, manipulálni akar. Figyelem!, azt írtam, hogy tiszta, nem azt, hogy ez feltétlenül maga a kőbe vésett igazság. De ebből a levélből legalább kiderül egy határozott álláspont, míg a színházé továbbra is homályos előttem. Ugyanis hiába sorakozott fel minden fejes a leváltás bejelentésére, az, hogy mi volt a konkrét oka Miklós János félretolásának, egész egyszerűen nem derült ki. Annyit tudtunk meg, hogy néhány táncos, egy ún. bizottság panaszkodott Czvikker Katalin főigazgatónak arról, hogy baj van Miklós Jánossal. Ezen mondjuk nem kell meglepődni, hiszen manapság mindenkinek baja van mindenkivel, hát akkor miért pont Miklós Jánossal ne lenne baja valkinek, ő sem szent elvégre, de azt is jó lenne tudni, hogy mit csinált, vagy mit nem csinált ahhoz, hogy ezt a döntést meg kelljen hozni. Minden döntésnek kell legyen ugyanis egy épkézláb megalapozása, míg a színház vezetősége csupán annyival állt a sajtó nyilvánossága elé, hogy néhány táncos, még csak nem is írásban, hanem csak úgy, szóban bepanaszolta a művészeti vezetőt. Feltételezném, hogy ha valamely főnökre valakik haragszanak, és bepanaszolják náluk magasabb beosztásban lévő személyeknek, akkor ezt követően figyelmeztetik a rossz úton járót, hogy térjen vissza a helyes kerékvágásba, és ha rakoncátlankodik, akkor meg is büntetik egyszer-kétszer, és csak legutolsó megoldásként jön a leváltás. Szóval ennek a leváltásósdinak kellene legyen egy fokozatos menete, de Miklós János állítása szerint ő eddig senkinek semmiféle panaszáról nem tudott, és eddig a munkája ellen sem emeltek hivatalosan kifogást.

Én nem tudok Miklós János menedzseri, társulatvezetői képességéről nyilatkozni, ugyanis nem ismerem ezt a tevékenységét, tehát erről nem is akarok ítéletet mondani, és ebből kifolyólag eszem ágában sincs mozgalmat indítani azzal a szlogennel, hogy »Vissza Miklós Jánost a Nagyvárad Táncegyüttes élére!« Lehet, hogy tényleg nem jó vezető. Nem tudom, azt viszont tapasztalom a saját bőrömön is, hogy a Szigligeti Színház vezetősége erőből irányít: hogy csak egy példát említsek, sosem maradt el a méltatlankodó betelefonálás a szerkesztőségbe, ha olyasmi került kinyomtatásra a színházról, ami ilyen-olyan okok miatt nem tetszett az éppen regnáló főnököknek, hogy az ilyen betelefonálások alkalmával használt hangnemről már ne is beszéljek. A sajtóhoz való ilyetén típusú hozzáállást eddigelé csak egy személytől voltam, voltunk kénytelenek folyamatosan elszenvedni, akit ezúttal nem neveznék meg, mert most volt a születésnapja, de úgy látszik, hogy egy közpénzen fenntartott kulturális közintézmény vezető beosztású egyedei is azt gondolják, hogy közintézmény vezetőiként nekik az a dolguk, hogy a sajtót kioktassák.


És ha valaki(k) megengedi magának (és/vagy többes szám), hogy független újságírókkal úgy beszéljen ahogy, akkor képzelhető, hogy mi folyik a színház berkein belül. Például az, hogy néhány táncos szóbeli panaszára leváltják a Nagyvárad Táncegyüttes vezetőjét, és odatesznek vezérnek egy színészt, aki egyébként csak úgy vállalta ezt a feladatot, ha a táncegyüttes irányítása nem zavarja színészi munkájában. Az erőből irányítás iskolapéldája ez. Persze ez a „beáruljuk Miklós Jánost, oszt leváltják” történet annyira meseszerű, hogy nehéz is lenne elhinni. Egészen más lehetett a háttérben. Mivel a nagyváradi Szigligeti Színház politikai irányítás alá került, ezért feltehetőleg a leváltás mögött is kell politikai indokokat keresni. De ez az a magyarázat, amivel a színház jelenlegi vezetése valószínűleg soha nem fog előállni, úgyhogy marad ez a mese a panaszkodó táncosokról.

Én meg kíváncsian várom a fejleményeket.