Én rádióhangra szoktam ébredni. Amiket ilyenkor, félálomban hallok, arra nem vállalok garanciát, arra pedig pláne nem, ami a napokban jutott el hozzám az éterből. Arra ébredtem ugyanis, hogy a hírbeolvasó – szabatos, tiszta női hang – azt mondja: a portugáliai ellenzéki Szociáldemokrata Párt a választási kampányban azt ígérte, hogy még drasztikusabb megszorító intézkedéseket fog bevezetni, ha megnyeri a választásokat.

Első felocsúdásomban az a gondolat támadt bennem, hogy csak az én fejemben olvassák a híreket, az igazi rádióban meg valami zene szól (Legyen Portugál); különben is, az ébredés nyűgétől még fátyolos elme nincs tisztában azzal, hogy miféle válság, miféle választás, miféle Portugália? Aztán ahogy a reggeli   önmagunkhoz térés lassan-lassan teljes értékű öntudattá vált át, a felsorolt fogalmak is a helyükre kerülnek a közéletet nyomon követő polgár fejében, de az már sehogy sem bír beférni ugyanoda, hogy egy politikus, főleg választási kampányban igazat mondjon. Ez, ne kerteljünk!, nehezebben hihető, mint a hupikék törpikék.

De ha már úgy esett, hogy a csoda valósággá lett, akkor mégiscsak sajnálkozzunk  azon, hogy a portugál válság nem hamarabb robbant ki, mert akkor vélhetőleg korábban elhangzott volna ez az unikális kampányszöveg, és akkor értelemszerűen Romániában és Magyarországon is lett volna esély meghallani azt. Akkor talán nem riogatták volna itthon a tanárokat ötven százalékos fizetésemeléssel, Magyarországon pedig még idejében kiszűrték volna a fülek azt, hogy ha dübörög is a gazdaság, az nem azért van, mert minden szektorban ezerrel folyik a termelés, hanem mert omlik össze a gazdasági alépítmény.

De ne legyünk igazságtalanok magunkkal és földijeinkkel szemben, mert lehet hogy Portugáliában is éppen azért süllyedtek a gazdasági válság mélységébe, és emelkedtek az igazmondás magasságába, mert előzőleg ott is kipróbáltak már minden hantát, kezdve a fizetésemeléstől, meg gazdaságdübörgéstől egészen a csillagok le-, és a Kánaán elhozásáig, míg eljutottak a válságkezelés talán legvégő lehetséges megoldási módozatáig: az őszinteségig. Mert a politikában minden, de minden az érdekeknek alávetve történik; aki nem eszerint a szabály szerint űzi a politikát, az gyakorlatilag kiszolgáltatja magát és embereit ellenfeleinek. Úgyhogy nagyon nagy lehet a baj, ha már a politikai érdek is az igazmondást követeli. Ezért én azt mondom, hogy még szerencse, hogy Portugáliában tört fel ez az antimünchausen mozgalom, míg a körülöttünk nyüzsgő közéleti személyiségek még csak nem is gyanusíthatók azzal, hogy kényelmetlen nekik betartani a politika atomszabályát, mert így  reménykedhetünk abban, hogy Romániának és Magyarországnak még jók a kilátásai.