Ugye ismeritek azt a magyar népmesét, amelyikben azt kéri Mátyás király a parasztlánytól, hogy menjen is el hozzá, meg nem is, legyen is felöltözve, meg nem is, hozzon is ajándékot, meg nem is. Ez a népmese (na meg a politikai kényszer) adta az ötletet az RMDSZ-nek ahhoz, hogy hivatalosan minden magyar szavazópolgár saját belátására bízza, kire voksol az államfőválasztás második fordulójában, de azért mégis nyíltan támogassa Victor Pontat.

Ez a nyílt támogatás már akkor megmutatkozott, amikor Kelemen Hunor bejelentette, hogy nem támogatják egyik jelöltet sem. Azóta számos fejlemény történt. Hogy csak néhányat említsek, Székelyföldre látogatott a Victor Ponta szekerét toló Călin Popescu Tăriceanu, természetesen az RMDSZ-vezetők asszisztálása mellett, akik nem győzték dicsérni őt; Frunda György egy újsághirdetésben közölt személyes vallomást arról, hogy ő bizony Pontára szavaz majd, és Kiss Sándor a Bihar megyei RMDSZ elnöke is a két forduló között megjelent interjúban ecseteli hosszasan azt, hogy miért Ponta a jobb jelölt. Ha úgy vesszük, akkor formálisan az RMDSZ betartja saját döntését, mármint nem támogat hivatalosan senkit, hiszen Tăriceanu nem Victor Ponta és nem Klaus Iohannis, az már csak részletkérdés, hogy Ponta strómanja, akit leendő miniszterelnöknek tekinthetünk, ha Ponta államfő lesz, és Frunda Györgynek is csak az arcát, meg a gondolatát használták fel a kampányban, RMDSZ logó nem volt hozzá, még ha a PSD szerette is volna, és Kiss Sándor sem hagyott kétséget afelől, hogy megítélése szerint ki a jobb jelölt, de ki nem mondta, hogy „én Pontára szavazok, ti is szavazzatok Pontára”. És ha az RMDSZ-nek ez a támogatom is meg nem is Pontát átlátszó, népet hülyének néző trükkje nem volna elég, akkor a „tisztességes, megbízható partner” (ez az RMDSZ-esek jellemzése a PSD-ről), mármint Ponta és pártja még tovább megy, és Markó Béla, és Kelemen Hunor arcképével, na meg a magyar lobogóval díszített szórólapokat terjeszt a Székelyföldön, Szatmár megyében befenyegeti a szövetséget, hogy baj lesz, ha nem avatkoznak bele aktívan Ponta támogatásába. Hogy mitől olyan megbízható és tisztességes partner a PSD, az az egyszerű polgár számára nem derül ki, hisz az lehet, hogy a kulisszák mögötti suskusok kielégítik az RMDSZ-t, de a nyilvánosság előtt csak gáncsoskodás, megalázás, lesajnálás éri az erdélyi magyarságot a PSD részéről. Az RMDSZ meg úgy tesz, mintha mindez meg sem történt volna. A politikát követő egyszerű emberek számára egész egyszerűen felfoghatatlan az RMDSZ-nek ezt a totális aláfekvése a PSD-nek, ráadásul ez a megalázó kiszolgálás nem ma, nem tegnap kezdődött.

Erre a beteges szimbiózisra én csak egyetlen magyarázatot találok, amit ugyan bizonyítani nem tudok, de meggyőződésemmé vált, hogy közel járok az igazsághoz. Az első forduló választási eredményeit böngészve feltűnt nekem egy igencsak különös jelenség: a többezer romániai közigazgatási egység közül alig találtam olyat, amelyben Kelemen Hunor ne kapott volna szavazatokat. Ez mondjuk Erdélyben természetes, de Óromániának azon a részeiben – a Bărăganban, Észak-Moldvában, Olténia legeldugottabb falvaiban, stb. –, ahol a románok csak hírből hallottak a magyarokról, és akkor is szinte kizárólag csak rosszat, Kelemen Hunornak mégis jutott szinte mindenhol három-öt-tíz szavazat. Ha mondjuk a kb. kétezer óromániai közigazgatási egységet megszorozzuk öttel, amennyit átlagban Kelemen Hunor kapott ezeken a magyar nem látta helyeken, az nem több, nem kevesebb, mint tízezer szavazat. Vagyis feltételezésem szerint körülbelül ennyi szavazatot biztosít a PSD az RMDSZ-nek Óromániában, hogy ezzel parlamenti bejutáshoz segítse a szövetséget, na meg persze azért, hogy cserébe a legteljesebb lojalitást követelje meg tőle. És ezt a szavazatmennyiség-átadást e lehető legkönnyebb biztosítani, még csak választási csalást sem kell végrehajtani, hiszen elég, ha minden egyes faluban egy vagy két embert rávesz, vagy elvisz a PSD, hogy az RMDSZ-re szavazzon, városokban valamivel többet, és máris megvan az említett szavazatmennyiség. Márpedig egy olyan kisebbségi párt számára, amelyiket már hosszú ideje riogatja a bejutási küszöb, és amelyiknek valójában perspektívája sincs arra, hogy szavazóbázisát növelje, egy ekkora, és ilyenformán szerzett szavazatmennyiség életmentő lehet (és volt is 2012-ben). Ez lehet az a vállalás, amit a PSD teljesített az RMDSZ irányába, és amiről a szövetség vezetői beszélnek, mert egyébként én egyetlen olyan vállalásról nem tudok, amit Ponta vagy a PSD a magyarság irányába tett és megvalósított volna.