Grétsy Lászlónak (is) ajánlom

Miután megírtam ezt a cikket, figyelmeztetést kaptam olyasvalakitől, akinek szavaira érdemes odafigyelni, hogy a cikkemben megvádolt személy nem emberiség elleni bűncselekményeket követett el, ahogy azt én írtam, hanem emberiesség elleni bűncselekményeket. Ennek a kiigazításnak az ellenőrzésére egyetlen kézzelfogható lehetőség volt, az, ha megnézem a magyar büntető törvénykönyvet, amelyben legnagyobb megrökönyödésemre a népirtás, az apartheid, meg más, a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként elkövetett tettek valóban az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriájába voltak sorolva.

Legelőször a fül és a nyelvérzék tiltakozik a hivatalos formula ellen. Az emberiesség szó, az emberies melléknév főnevesítése, amivel a baj csak az, hogy meglehetősen furcsán hat főnevesített jelző ellen bűncselekményeket elkövetni. Talán éppen emiatt nem is szerepel a magyar btk.-ban mondjuk természetiség, államiság és vagyoniság elleni bűncselekmény, ellenben van benne természet, állam és vagyon ellen elkövetett bűncselekmény, tehát úgy általában a btk. igyekszik a lehető legkonkrétabban megfogalmazni azt, hogy mi ellen történhetnek bűncselekmények, míg ez az emberiesség elleni bűncselekmény olybá hangzik, mintha nem arra a kérdésre akarna választ adni, hogy mi ellen, hanem arra, hogy milyen az, ami ellen bűnt követnek el. Vegyük csak a holokauszt példáját, ami ugyebár a par excellence emberiség ellen elkövetett bűncselekmény: a holokauszt egészen konkrétan a zsidósság ellen elkövetett bűncselekmény volt, nem pedig a zsidóiság ellen elkövetett bűncselekmény, annak ellenére, hogy a nácik azokat gyilkolták le, akiket ők zsidóknak tekintettek, vagyis akár azt is gondolhatnánk, hogy nem egyszerűen  a zsidó embereket, hanem egyfajta zsidóiságot, zsidóinak tekintett létmódot akartak kiirtani. De mégsem azt mondjuk, hogy a zsidóiság ellen követték el tetteiket, mert ez a nyelv fölösleges nyakatekerése egy olyan helyzetben, amikor az egyszerűbb kifejezés tökéletesen érthetővé teszi a megnevezni kívánt jelenséget.

Továbbmenve: ha van ilyen főnevesített jelzős fogalom, ami ellen bűncselekményt lehet elkövetni, akkor elméletileg az sem kizárható, hogy vannak a jóság, a szépség, vagy akár az igazság ellen elkövetett bűncselekmények is, ez pedig már tiszta Orwell. És tudjuk, hogy az orwelli vízió meg is valósult a huszadik századi totalitárius diktatúrákban, ahol előszeretettel használtak a büntetőjogban rendkívül ködösnek, misztikusnak számító kifejezéseket azért, hogy azok alapján bárkit úgymond törvényesen megbüntethessenek, akit csak akartak.

Nem kifejezetten csak a büntető jogban, hanem általában véve a jogrendszerben létezik a jogalanyok logikus és egymást kiegészítő rendszere, ami a következő: egyén (vagy személy), csoport, polgári közösség, azaz egy állam polgárainak közössége, és az egyetemes emberi közösség, vagyis az emberiség. Azáltal, hogy ennek a felépítménynek az utolsó, nagyon is konkrét embercsoportot jelző elemét a btk-ban egy emberi tulajdonságot jelölő, arra utaló főnévvel jelölik, ezzel mintegy megbontották az említett struktúrát, csak nem világos számomra, hogy minek.

Az emberiesség szóval szemben az emberiség szó, a Föld összes lakójának jogi értelemben vett közösségét jelöli, és ezáltal (is) nyer értelmet maga a nemzetközi jog. Az emberiség elleni bűncselekmények fogalma pedig azt takarja, hogy  egy állam, vagy államok represszív hatalmát felhasználó egyének szisztematikusan és olyan léptékben követnek el bűncselekményeket saját, vagy más államok polgárai ellen, hogy azokat már nem pusztán egyik vagy másik állam polgári közössége, hanem az egész emberi közösség, vagyis az emberiség elleni bűncselekményeknek tekintették. Ez a kiterjesztés szolgáltatott jogalapot például a Nürnbergi per megtartására is, hiszen ha nem az egész emberi közösség elleni bűncselekménynek tekintették volna a holokausztot, akkor a náci bűnösök felett csak a hadijog alapján lehetett volna nemzetközi szinten ítélkezni. A nürnbergi pertől számítva az emberiség elleni bűncselekmények szolgáltatnak jogalapot arra, hogy a nemzetközi közösség beavatkozzon és megakadályozza azt, hogy egy állam például kiirtsa saját polgárait. Persze, mindezt ki lehet fejezni emberiesség elleni bűncselekmény formulával is, de ez utóbbi sokkal kétértelműben hangzik, nem épül rá a fentebb felvázolt logikára (egyén-csoport-állampolgári közösség-emberiség) ráadásul a magyar nyelvbe már beleivódott és egyértelművé vált az előző kifejezés, úgyhogy kétszeresen is fölöslegesnek érzem azt, hogy a magyar jogi nyelv az emberiség elleni bűncselekmény kifejezés helyett az emberiesség elleni bűncselekmény formulát használja.

Továbbmenve: az emberiesség szónak a használata a büntetőjogban a bűncselekmény elkövetésének módját sugallhatja. Ebből aztán adódik egy újabb probléma, amit egy példasorral érzékeltetnék: ha a nyelvérzékemre hagyatkozom, akkor az a személy, aki láncon tartja és éhezteti gyermekét, vagy az, aki meggyilkol és feldarabol egy embert, ugyanúgy tekinthető az emberiesség elleni bűnelkövetőnek, mint a népirtó, hiszen effajta bűncselekmények ugyanolyan emberiesség ellenesek, magyarabbul mondva embertelenek, mint a népirtás. Igen ám, de ha az emberiesség az elkövetés módjára vonatkozik, akkor felvetődik a kérdés, hogy Adolf Eichmann elítélhető lenne-e emberiesség elleni bűncselekmények miatt. Hannah Arendt nagy viharokat kavaró Eichmann Jeruzsálemben című könyvében úgy írja le Eichmannt, mint egy jól nevelt, művélt német úriembert, aki lehet, hogy soha életében nem is látott vért, meg törött csontokat, csak éppen öntudatos és kötelességtudó polgárként aláírt bizonyos papírokat, elvégzett bizonyos adminisztratív feladatokat, amelyeknek köszönhetően a holokauszt-gépezet olajozottabban működött. Ebből a példából azt lehetne kikövetkeztetni, hogy lehet emberies viselkedésmóddal is elkövetni emberiesség ellenes bűncselekményeket, mivel Eichmann cselekedetei a hivatalos magyar büntetőjogi nyelvhasználat szerint ebbe a kategóriába esnek.

Vigyük tovább a nyelvi, jelentésbeli elemzést. Lehet mondani, hogy az emberséges szó jelentése nem egyenlő az emberies szó jelentésével, tehát ez utóbbi szónak nem is lehet ellentéte az embertelen fogalma, mint ahogy én sugalltam, mert az az előbbinek az ellentéte. De akkor mi az ellentéte az emberies szónak: az emberietlen? Csakhogy ez egy újabb csapdába kerget minket, ugyanis egyetlen emberi cselekvés sem lehet emeberietlen, vagyis az emberi létmóddal az emberi attribútumokkal összeegyeztethetetlen, hiszen minden cselekvés, amit ember tesz – a legaljasabbtól, a legbestiálisabbtól a legnemesebbig – már pusztán azon egyszerű oknál fogva emberies cselekedet, hogy ember cselekszi, viszont lehet embertelen, ha ezt a szót a kegyetlen, a bestiális értelemben használjuk. És ha úgy okoskodunk, hogy azok a cselekmények, amelyek vétenek az emberiesség ellen, azok a cselekedetek tehát emberietlenek, ezáltal tulajdonképpen egy ellentmondást kreáltunk, hiszen esetünkben olyan cselekedet ellen lép fel a büntető kódex, amit a fenti logikát követve ember el sem követhet, merthogy az a cselekedet emberietlen. Ha pedig az emberies szó szinonimája az emberséges szónak, akkor ennek ellentétei is szinonimák, vagyis az embertelen és az emberietlen ugyanazt jelöli, tehát lényegében kegyetlent, állatit, bestiálist jelent, ilyen értelemben pedig megint eljutottuk oda, hogy egy népirtó maga lehet egy nagyon is emberien viselkedő funkcionárius (lásd Eichmann), míg az egyszeri mészárosok, például a darabolós gyilkosok lehetnek emberietlenek. Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy az új szóhasználat szerint nem eléggé világos az, hogy miben kell megnyilvánuljon az emberiesség elleni bűncselekmény: az elkövetés módjában, vagy a tett következményeiben, léptékében vagy mindkezekben egyszerre?

Ennek folytatásaként adódik a következő probléma: az emberiség elleni bűncselekmény kifejezésben teljesen világos az, hogy van az elkövető, és van az áldozat, aki nem más mint az emberiség a maga egészében, még akkor is, ha a konkrét cselekmény csak az emberiség egy bizonyos része (például a zsidóság, az örménység, az értelmiség, a kulákság, stb.) ellen irányul. A magyar btk.-ban a további fejezetek is aszerint a logika szerint vannak megfogalmazva, és teljesen világos, hogy mi vagy ki ellen történik a bűncselekmény (pl. állam elleni bűncselekmények, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények, a költségvetést károsító bűncselekmények, stb.). Az emberiesség elleni bűncselekmény szóösszetételben viszont nem világos az, hogy az kire vonatkozik, az elkövetőre, aki vétkezik az emberiesség ellen, vagy az áldozatra, aki elszenvedi az emberiesség elleni bűncselekményt? De még az a lehetőség is fennállhatna, hogy mindkét esetre értendő egyszerre. Azt már láttuk, milyen zűrzavar keletkezik akkor, ha az emberiesség elleni bűncselekményt az elkövető felől közelítjük meg. De ugyanez a helyzet, ha ezt az  áldozatok szempontjából tesszük meg, hiszen ezesetben is aggályos azt mondani, hogy a darabolós gyilkosság, vagy a kannibalizmus nem emberiesség elleni bűncselekmény, mert nyelvérzékünk, magyar nyelven való gondolkodásmódunk sokkal emberietlenebbnek tekinti az ilyen bűncselekményt, mint mondjuk néhány magas rangú funkcionárius, vagy politikai vezető bizonyos döntéseit. Mondjuk, itt lehetne megtalálni egyfajta értelmét az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmának a következőképpen: a döntéshozók, akik kiadnak egy a népek, tömegek, embercsoportok életét veszélyeztető rendeletet, parancsot, döntést, stb., és azok, akik a döntés adminisztratív végrehajtásában segédkeznek (lásd Eichmann), azok az emberiség ellen követnek el bűncselekményt, míg azok, akik a döntések fizikai végrehajtásában vesznek részt aktív, kegyetlen módon (pribékek, hóhérok, kínzók, stb.), azok a az emberiesség ellen vétkeznek. De ez a megoldás két problémát vet fel: egyrészt azt, hogy ezesetben az emberiesség elleni bűncselekmény az elkövetés módját takarja, és akkor a kannibál és a darabolós gyilkos ugyanúgy ebbe a kategóriába sorolható, másrészt pedig, a fent vázolt elkülönítés esetén az emberiesség elleni bűncselekmények az emberiség elleni bűncselekmények egy alágának, részhalmazának tekintendők, és a két kifejezés az elkövetőknek a tett elkövetésében játszott szerepük, és végrehajtási módjuk tekintetében tesz különbséget, míg a jelenleg érvényben lévő nyelvhasználat a teljes halmazt jelölő kifejezést cseréli fel a részhalmazt jelölő fogalmomra, ami nyelvtanilag is, meg logikailag is zavaros.

Végezetül azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az emberiség fogalom korábban keletkezett, de soha nem volt még konkrétabb, kézzelfoghatóbb jelentése, mint ma, a globalizáció és az informacionális forradalom idején, éppen ezért a büntetőjogban is sokkal inkább hasznosítható lenne, mint a nagyon elvont, relativisztikusan értelmezhető emberiesség fogalom. Aki beleásta magát az emberiség elleni bűncselekmények történetébe, azt is tudja, hogy mindig is volt keletje ezen bűncselekmények relativizálásának. Furcsa, hogy a magyar büntetőkódex – nyelvhasználatában legalábbis – mintha hozzájárulna ehhez a relativizáláshoz.

Lehet, hogy mindabból, amit ide leírtam, pusztán az derül ki, hogy teljesen félreértettem mindent, félremagyaráztam kifejezéseket, de ez is csak azt jelezné, hogy rendkívül nagy a baj, hiszen ha valaminek, hát akkor a büntető kódexnek a lehető legegyértelműbbnek kell lennie, márpedig ez az emberiesség kifejezés nem csak bennem keltett bizonytalanságot, hanem sok más magyar emberben is, akiknek a fülébe jutott, hogy mit is takar ez tulajdonképpen a magyar btk-ban.