Helyére kerül még valaha a Bodola Gyula névtábla?
Talán egy éve is van már annak, hogy a nagyváradi stadionról eltűnt a Iuliu Bodola felirat. Többször meg is kérdeztem az önkormányzat sajtóosztályát, mi van a felirattal, mikor kerül vissza a helyére, és mindannyiszor azt a választ kaptam, hogy leesett, de már javítják, és hamarosan visszateszik.
De amennyi időt igénybe vesz az új névtábla elkészítése, azt lehet feltételezni, hogy firenzei ötvösmesterek dolgoznak rajta, akik platinaberakásos aranyozott ezüstből alakítják ki a betűket. Viszont az is meglehet, hogy a városvezetés egyszerűen csak ki szeretné törölni a helyi trikolóros köztudatból a Bodola nevet. Merthogy a név ugyan eltűnt a stadionról, ellenben állandó jelleggel és sűrűn fel van lobogózva a lelátó felső pereme, mintha a váradi stadionban és környékén folyamatosan december 1-je lenne. Márpedig a nemes nemzeti érzületet zavarhatja egy olyan ember neve, mint Bodola, aki ráadásul inkább Gyula, mint Iuliu.
De érdekes lenne, ha mondjuk Bodolának a román válogatottban negyvennyolc meccsen rúgott harminc gólját is kitörölnék a román labdarúgás annaleseiből. Annak érzékeltetésére, hogy ennek milyen következménye lenne a román futballtörténelemre nézve, elég ha megemlítem, hogy eddig mindössze két román játékosnak sikerült Bodolánál több gólt lőnie válogatottként; egyenként 35 gólt rúgott Mutu és Hagi, előbbi 77, utóbbi 124 (!!!) válogatott meccsen. Mellesleg Hagiról már életében stadion van elnevezve, és Mutunak is nagy esélye van arra, hogy ekkora megtiszteltetés érje. Csak Bodola Gyulának az emlékezetét becsülik olyan kis mértékben, hogy még a róla elnevezett stadion nevét is titkolják. Netán a város még meg is változtatja majd a váradi stadion hivatalos elnevezését ebben a nagy újrakeresztelési kedvében (emlékeztetnék itt a Bajor Andor utca és az Olaszi park esetére). Én már csak azért sem lepődnék meg ezen, mert ez is pontosan kifejezné a mifelénk olyannyira jellemző mentalitást: nem számít a teljesítmény, a megfelelő név a fontos.
De lehet, hogy tévedek, és azok a firenzei ötvösmesterek tényleg keményen dolgoznak.