A Malaysia Airlines repülőgépének lelövésével nyíltan nemzetközivé terebélyesedett az ukrajnai polgárháborús konfliktus – amelyik eddig sem csupán egy belviszály volt, hiszen a törvényes ukrán hatalmat a Nyugat, a szakadárokat pedig Oroszország támogatja –, hiszen közel háromszáz, főként európai civil áldozata van a tragédiának, amelyért minden jel szerint az ukrajnai szeparatistákat, és így közvetetten Oroszországot lehet felelőssé tenni.

Ez a szerencsétlenség radikálisan átértékelheti az ukrajnai helyzetet, mivel a Nyugat sokkal keményebben kell fellépjen a szakadárok és Oroszország ellen, ellenkező esetben óriási presztízsveszteség érné, mert gyengeségről árulkodna az, ha a Nyugat, mely mellesleg a világ legnagyobb katonai szervezetének, a NATO-nak is az irányítója, érdemben nem tesz semmit saját állampolgárainak a védelmében. Ha nem erősödik látványosan a nyomás Oroszországra, az Putyin malmára hajtja a vizet, aki már eddig is több nemzetközi diplomáciai, gazdasági, katonai csatát megnyert a Nyugattal szemben. Putyin keményen, és ha kell véresen játszik, és teszi ezt azért, mert tisztában van azzal, hogy a Nyugat és Oroszország gazdasági összefonódása túlságosan szorossá vált ahhoz, hogy előbbi politikai-katonai úton vegyen elégtételt utóbbin. Erre figyelmeztetett a Financial Times publicistája is, amikor ezt írta: „az európai politikacsinálóknak sosem lett volna szabad olyan helyzetbe hozniuk magukat, amelyben gazdasági okokból nem képesek a politikai reakcióra.”

Márpedig éppen ez történt, hiszen a globalizálódó gazdasági világban egyértelművé vált, hogy minden Oroszország ellen irányuló gazdasági, politikai, katonai akció visszahatását a nyugati, főként az európai zsebek és bankszámlák sínylik majd meg. Ebből fakad a Nyugatnak Oroszországgal szembeni gyengesége, miközben Oroszország már többször megmutatta gazdasági erejét, például a szinte már rendszeresen alkalmazott ún. gázháborúval, vagy azzal, hogy téli olimpiát szervezett, és azzal, hogy foci vébé szervezésére készül, katonai hatalmáról, és főként taktikai-stratégiai fölényéről pedig meggyőző bizonyítékot szolgáltatott azzal, hogy gyakorlatilag puskalövés nélkül annektálta egy független állam területének egy részét.

Bár Oroszország mostani sikereihez az is hozzájárult, hogy eddig minden számára kedvező módon alakult. Eddig. Mert a civileket szállító utasszállító gép lelövése nyilvánvalóan nem volt belekalkulálva egyetlen lehetséges forgatókönyvbe sem. Ezért is kapálózik most Oroszország, meg a szeparatisták is, hogy képtelenebbnél képtelenebb kitalációkkal és ürügyekkel hárítsák el magukról a felelősséget. A nyugati közvélemény pedig mindeddig valami távoli, őket komolyabban nem érintő hőzöngésnek látta az ukrajnai válságot, de az utasszállító gép elleni támadás után ez is megváltozott, és most már az európai közvélemény határozott lépéseket, háromszáz ártatlan ember gyilkosainak megbüntetését, nem pedig a jövőben esetleg foganatosítandó szankciókkal való fenyegetőzést várja saját vezetőitől. Vagyis a szerencsétlenség hatására egységesedik az oroszellenes hangulat Európában, ami cseppet sem kedvező Putyin és elvtársai számára, mert a diplomáciai eszközök nagyon beszűkültek, és – legalább a maláj gép lelövésének ügyében – konkrét eredmények hiányában a Nyugat-Oroszország viszony még jobban elmérgesedhet, amit azért Putyin sem akar.

Mindenesetre ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a szeparatisták lőtték le a maláj utasszállítót, akkor a NATO, Ukrajna hivatalos felkérésére, és az ukrán hadsereggel közösen offenzívába kezdhet a kelet-ukrajnai szakadárok kifüstölésére, és Oroszországnak semmi jogalapja nem lenne nyíltan beavatkozni a konfliktusba, hiszen a katonai cselekmények egy másik állam területén zajlanak, mely országgal Oroszország nem áll hadban. Persze, mindemellett ki merné vállalni egy ilyen lépés kockázatát, elvégre Oroszország ezerszer bizonyította már, hogy saját érdekeinek védelmében fittyet hány nemzetközi jogra, állampolgári jogokra, de még a látszatokra is, ezért nem teljesen alaptalan a félelem, hogy a lelőtt maláj gép netán még Ferenc Ferdinánddá válik. Ezt a forgatókönyvet pedig a Nyugat biztos, hogy nem vállalja. Oroszországgal kapcsolatban már nem merném ugyanezt ugyanilyen biztonsággal állítani. Márpedig egy konfliktusban mindig a kiszámíthatatlanabbik erőnek van nagyobb esélye a végső győzelemre...